Végére értem az 50 jellemvonás e-book-nak. Elképesztően jó volt! Nem is tudom, hol kezdjem.
Az elején elég gyorsan haladtam az olvasással. Végig az volt az érzésem, mintha a saját gondolataimat, érzéseimet, félelmeimet és az eddig átélt élményeimet, múltamat és jelenemet látnám viszont írott formátumban. Mintha időutazáson vettem volna részt! Arról nem is beszélve, hogy néma filmet is csatoltál a könyvhöz 🙂 Elképesztő! Egy feliratos filmet néztem. De tényleg. 🙂
Aztán rájöttem, hogy nem csak a szemem elfáradása miatt kell szüneteket tartanom. Ahogy írtam, megnyílt egy világ, de már nem is olyan ismeretlen. Az elmúlt közel 30 év világa, s csak kapkodom a fejem. Átélek újra mindent, de most már a felismeréssel megrészegítve. Nagyon nehéz most kifejezni magam. Lassan fogok haladni…az úton…
Azt hiszem nem igen volt olyan jellemvonás, amiben ne lett volna olyan gondolat, amivel ne tudtam volna azonosulni. Volt amivel szinte majdnem teljesen. Ne haragudj, most nem tudok idézni. Általánosságban véve örömet okozott és édes fájdalmat. Van ilyen egyáltalán?
Az biztos, hogy nem volt elég egyszer elolvasni. Újra és újra át kell élnem, hogy be tudjon épülni. S akkor már gyorsabban fog menni 🙂